Az átalányfizetésnél korrektebb módszer, ha a társasházi lakások tulajdonosai saját mellékmérőjük alapján fizetik a vízdíjat. De mi van akkor, ha ehhez a mellékmérővel nem rendelkező tulajdonosok nem járulnak hozzá? Utánajártunk, mit lehet tenni ilyen esetben.
Olvasónk társasházában a lakók kisebbségének van csak hiteles mellékmérő vízórája, a többségnek viszont egyáltalán nincs vízórája.
A többség ennek ellenére nem hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a kisebbség a mellékmérő alapján fizessen vízdíjat, így hiába van olvasónknak mellékmérője, általány összeget fizet a közös vízfogyasztásra. A többség ráadásul ragaszkodik ahhoz, hogy a tulajdoni hányadok alapján történjen a fizetés, így minden lakó tulajdoni hányada arányában viseli a költségeket. Ez azért lehet méltánytalan, mert így magasabb összeget fizet például egy nagyobb lakásban élő özvegy nyugdíjas, mint egy kisebb ingatlanban élő háromgyerekes család.
Olvasónkat az is zavarja, hogy az elszámolás a locsolásra használt víz esetén sem megoldott: közös kerti mellékvízmérő ugyan van, így a fogyasztást elvileg pontosan lehet mérni, de a tulajdonosok többsége ezt sem hajlandó figyelembe venni.
Hiába van tehát mellékmérője, olvasónk nem megy vele semmire, mert a társasház nem hajlandó olyan szervezeti és működési szabályozást (SzMSz) alkotni, amely a vízdíj felosztást nem a tulajdoni hányadokhoz köti.
Hármas szerződés
Mint Sándor Zsolttól a Fővárosi Vízművek kommunikációs osztályvezető-helyettesétől megtudtuk, olvasónk egyszerre két típusú mellékvízmérős problémát is felvet: az egyik a lakás-mellékmérő, a másik pedig a locsolási mellékmérős szolgáltatás igénybevételének feltételeire, körülményeire vonatkozik. Közös bennük, hogy mindkét szerződéstípus háromoldalú megállapodáson alapul, tehát az elkülönített vízhasználó (a tulajdonos, akinél felszerelik a lakás-mellékmérőt - jelen esetben levélírónk), a főmérő oldali vízdíjfizető (a közös képviselő) és a szolgáltató között jön létre. Ebben az esetben tehát a mellékmérőn történő méréshez eleve nincs szükség a többi tulajdonostárs beleegyezésére, így a közös képviselő hozzájárulásával akár egy többlakásos társasházban is megvalósítható, hogy csak egy lakásban szereljenek fel mellékmérőt. Ha a szerződéskötéshez a főmérő oldali vízdíjfizető, azaz a közös képviselő megtagadja a hozzájárulást, olvasónk a bíróságtól kérheti jognyilatkozat pótlását a szerződés megkötéséhez.
Kötetlenül
A fentiekből az is következik, hogy jogellenes a szervezeti és működési szabályzat azon rendelkezése, amely átalánydíj fizetésére kötelezi olvasónkat, miközben van saját mellékmérője.
|
|
|
Vagy mellékmérő, vagy átalánydíj |
A társasházi törvény alapján egyébként önálló mérés hiányában (amiről levélírónk esetében szó sincs) az SzMSz-ben kell szabályozni a lakáson belül alkalmazandó számítási módszert (amely nem csak a lakás alapterületéhez igazodó tulajdoni hányad alapján határozhatja meg a fizetendő díjat, hanem akár a bentlakók létszáma szerint is), figyelembe kell venni, hogy a nem mérhető fogyasztások elszámolásának és megfizetésének szabályait külön jogszabályok tartalmazzák. Jelen esetben a 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet az irányadó, amely értelmében a fogyasztók mellémérős díjmegosztási szerződést köthetnek.
Nincs miről beszélni?A kormányrendelet értelmében az ingatlanon belül a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra az elkülönített vízhasználó (jelen esetben olvasónk)
a szolgáltatóval mellékszolgáltatási szerződést köthet. A szerződés megkötését - feltéve, hogy az elkülönített vízhasználó a rendeletben meghatározott feltételeknek eleget tesz - a szolgáltató egyébként meg sem tagadhatja. Azok a tulajdonosok, akik a bekötési vízmérő szerint átalánydíjjal rendezik a számlát, azaz nem rendelkeznek mellékmérővel, szintén nem tagadhatják meg a hozzájárulást más tulajdonosok mellékmérőjének felszereléséhez, kivéve akkor, ha a ház épületgépészeti rendszerét a beépítés miatt jelentős összegből tudnák csak átalakítani - olvasónk esetében erről sem lehet szó, hiszen mint írja, már eleve rendelkezik mellékmérővel.
Kerti lehetőségekOlvasónk másik problémája a kerti mellékmérő felszerelésével kapcsolatos: ez esetben a kerttulajdonosok két lehetőség közül is választhatnak, hogy csökkentsék a locsolási célra elhasznált ivóvíz után felszámolt szennyvízelvezetési díjat. Igénybe vehetik a már ismert tízszázalékos átalánydíjas kedvezményt a szennyvízelvezetés díjából, vagy pedig - külön mérőóra felszerelése esetén - lehetőség nyílik számukra, hogy teljes egészében, azaz a locsolási célra használt vízmennyiség után ne fizessenek szennyvízdíjat.
A kerti mellékmérőóra kiépítésének díja egyébként tervezéssel együtt nagyjából negyvenezer forintból jön ki.
Többségi akarat
Mint dr. Németh Zoltán László ingatlanjogásztól megtudtuk, a kerti mellékmérő kiépítéséről a közgyűlésnek szavaznia kell, a határozat meghozatalához pedig egyszerű többség szükséges. Ahol tehát még nincs kerti mellékmérő, a lakók kérhetik, hogy a közgyűlés napirendi pontjai közé kerüljön föl a mellékmérő kiépítésének kérdése, és az alapján történő díjfizetés. Ha a kert közös használatban van, a kerti mellékmérő költségeit alapesetben a tulajdonostársak tulajdoni hányaduk arányában kötelesek viselni - ettől azonban eltérően is megállapodhatnak a lakók. Ilyesmire tipikusan akkor szokott sor kerülni, ha a kertet kizárólagosan a földszinti lakók használják saját céljaikra.
Az energiatakarékos megoldásokról
itt olvashat bővebben!
Szóljon hozzá: